Az álomtól a valóságig

Eljött az ősz, és az első sárguló levelekben gyönyörködhetünk és néhány hónap pihenő után, új lendülettel vágtunk bele a tanulásba, munkába. Attól, hogy fiatal vagy, még lehetnek jó és értékes ötleteid, alkotásaid, melyeket védeni, oltalmazni kell ahhoz, hogy neked is hasznod származzon belőlük. A holnap célja az, hogy elkalauzoljon téged a felnőttek világába. Ha van egy új ötleted, akkor ne hagyd elveszni, feledésbe merülni, hanem próbáld meg abból a lehető legtöbbet kihozni.

Lackó Kinga három éve érettségizett a szabadkai Lazar Nešić középiskola kémia szakán, jelenleg a Fabusz magánegyetem harmadéves ügyvezető szakát fejezi, és egy hónapja hogy elkezdet dolgozni is, mint üzletkötő-ügyvezető egy magáncégnél.

- Hogyan választottad ezt a szakot?
- A középiskola után nem volt könnyű döntenem, hogy milyen irányba menjek tovább, mert nem volt egyetlen dolog sem, amivel mélyen akartam foglalkozni, sok minden érdekelt, elsősorban persze az, ami az emberekkel kapcsolatos. Ezért esett a választás az ügyvezető (menager) egyetem szakára.

- Nem olyan régen elkezdtél dolgozni is?
- Egy hónapja olvastam a hirdetést az újságban, hogy a szabadkai Dudi Co magánvállalat munkatársakat keres, írtam egy e-mail-t. Részt vettem a meghallgatáson, később főnökömtől kaptam az állásajánlatot, ami az álom megvalósítását jelentette: végre dolgozhatok.
Hihetetlen érzés volt, hogy látták bennem azokat a képességeket, amelyek ehhez az igen összetett feladathoz szükségesek. A munka nagyon szép, de nagyon igénybe is veszi az embert. Összeszedettnek kell lenni, alkotónak, rugalmasnak, sokfelé figyelőnek az egyes szerződéskötéseknél. Tudni kell az emberekkel beszélni. Engem az utóbbi mindig is jobban vonzott.

- Hogyan lehet egyszerre tanulni és dolgozni is?
- Nem is tudom, mindig is dolgoztam a nyári szünidőben, de most valahogy úgy éreztem, hogy ennél többet szeretnék, mint csak egy kis zsebpénz. Persze, és jó is az, míg szüleim támogatnak. Én csak úgy tudok dolgozni, hogy ha szeretem azt a közeget, amiben vagyok. Úgy gondolom, az ember képes értékeset alkotni, függetlenül attól, hogy milyen szakon végzett. Sajnos az egyetemen még mindig kevésbé átjárhatóak a szakok, pedig sokat jelentene, ha segítséget kapna, vagy belehallgathatna a diák más szakterületek alapismereteibe. Utána könnyebben találja meg azt a szakembert, aki segít ötletei kivitelezésében.

- Mik a terveid, az álmaid?
- Elég fiatal vagyok, úgyhogy nehezen mondom azt, hogy ez a foglalkozásom, de tény, hogy ezzel telnek a napjaim, és azt is elmondhatom, hogy nagyon szeretem, amit most teszek. Mindig mindent abbahagytam, semmivel se foglalkoztam komolyan. Azt hiszem, hogy lassan benő a fejem lágya, ahogy ezt az idősek mondani szokták. Szerencsés vagyok az optimista alaptermészetem miatt is. Ez azonban mind nem lenne elegendő a terveim megvalósításához, tudatosság nélkül nehezen haladnék az utamon. Fontos számomra, hogy mindig megőrizzem a nyugalmamat. Tudom, hogy nyitottnak kell lenni, figyelni az apró dolgokra is. Nem elhanyagolható a szorgalom, a kitartás. És amellett, hogy álmodni fontos, kellenek meghatározott célok. Nekem régóta vannak rövid, közép, és hosszú távú céljaim. Rövidtávon most éppen szeretnék annyit keresni, hogy elég legyen a havi zsebpénzemre és a kiadásokra, középtávon szeretnék megtanulni angolul, és kicsit később pedig a többi álmomat szeretném valóra váltani.

- Egy átlagos napod hogy néz ki?
- Felkelek reggel, a munkától függően, aztán el kezdődik a rohanás, beindul a gépezet. Pörgök estig. Most még semmi sem fárasztó, sőt élvezem hogy az egész napom foglalt. És azt is, hogy önálló lettem, és van egy kis lakásom, amit magam szépítgethetek.
- És lehet ilyen feszített tempó mellett tanulni is?
- Ez az utolsó évem az egyetemen, azért is döntöttem úgy hogy munkába állok, és most még nem érzem fárasztónak mindezt, de bizonyára később jó lenne egy picit megnyugodni. Azt a biztonságérzetet érezni, amit úgyse fogok soha. Nem tudhatod, hogy mi lesz holnap, hogy lesz-e munkád, én se tudom. Abba a hibába viszont nem akarok esni, hogy csak a bizonytalanság miatt belevesszek a darálóba, inkább próbálom egyensúlyban tartani a dolgokat. Ez jól hangzik, de hogy be lehet-e tartani ezeket, az a jövő titka. A mindennapos gyakorlattal, hogy megfigyeled mások munkáját, hogy érdeklődsz, hogy nyitott maradsz, és nem ragadsz le, nem fásulsz bele abba, amit teszel, talán ez a siker felé vezető út.

- Mi a véleményed a mai ifjúságról?
- Még jómagam is fiatal vagyok, de szerintem a mai ifjúság megrekedt valahol félúton, nincsenek terveik, céljaik. És miért van ez? Talán a társadalmi beállítottság miatt, talán, azért mert az iskola után nem tudnak elhelyezkedni a kívánt szakmában, talán mert korlátozottak a lehetőségeink. Nagyon sokan, ha tehetik, akkor inkább külföldön próbálnak szerencsét, vannak ismerőseim, barátaim, akik az iskola befejeztével külföldön találtak munkát, és ugye mondanom sem kell, hogy mit veszít a társadalom, amikor egy-egy értékes szakemberünk inkább a határon túl keres magának megfelelő munkát.

Itt csak egy fiatalt mutatatunk be, akinek tervei álmai vannak, és hogy sikerül e megvalósítani őket, eléri e célját az életben? Mikor csak megkeseredet embereket, látnak, akik nap, mint nap szembenéznek a szomorú valósággal. Lássuk be, nem ilyen fiatalokat akarunk nevelni, szeretnénk, ha fiataljaink boldogok és kiegyensúlyozottak lennének. Hagyjuk őket kibontakozni, érvényesülni, mert csak így érhetik el céljaikat.

Lackó Tünde