A termékeny határral bíró, virágzó faluban, Bajsán már egyre kevesebben foglalkoznak mezőgazdasággal. A számos parasztcsaládból mára nagyon kevesen maradtak, akik kimondottan a mezőgazdaságból élnek.

Hogyan választotta ki őket a sors, és meddig bírják ezt a küzdelmes létet, talán nincs is rá megfelelő válasz. Hiszen nap, mint nap a szomorú valósággal kell, hogy szembesüljön a mai gazda. A sertéságazatról az elmúlt tíz évben a termelők többnyire panasszal szóltak, hiszen alig volt egy-egy rövid időszak, amikor megtérültek a költségeik, többnyire veszteséggel termeltek.
Minap úgy éreztem magam az egyik termelőnél, mintha egy mesébe csöppentem volna, holott így utólag belegondolva ott láthattam az igazi csodát. Hogyan lehet saját erőfeszítéssel is elevickélni a hazai sertéstenyésztés állóvizében. A klasszikus gazdálkodás szép példáját látjuk Szabó-Ozorák gazdaságában.
A férj Pityu közgazdász, felesége, Irma, lányuk Adrianna, és a két fiú Zoltán és Szilveszter is velük együtt dolgoznak, mindannyian részt vállalnak a munkából.
- Mikor kezdtetek el sertés tenyésztéssel foglalkozni?
- A család sertéstenyésztéssel 1992-óta kezdett foglalkozni. Az állatokat hagyományos fedett betonozott kifutós épületekben helyezzük el. A technológiát kombinált önetetős rendszerrel oldottuk meg.
- Egy ekkora sertésfarmnak rengeteg takarmányra van szüksége, ezt ti hogyan oldjátok meg?
- A jó minőségű abrak előállítását, és eltarthatóságát tisztító-, és szárítóberendezés illetve magtár szolgálja. Takarmányozás saját alapanyagból és saját recept szerint történik, melyet saját takarmánykeverőben állítunk össze. A malacindítót, szóját és a vitaminkészítményeket, illetve fehérje takarmányokat úgy vásároljuk. A növénytermesztést és az állattenyésztést egymásra épülő, egymást kiegészítő tevékenységeként fogja fel.
- Hány holdon gazdálkodtok?
- 350 hold szántóföldön búzát, árpát, kukoricát, zabot termelünk. A szalmát alomként használjuk, a hizlaldában keletkezett szerves trágya pedig visszakerül a termőföldre. Persze saját gépparkkal rendelkezünk. A gépeket fészer alatt tároljuk.
- Hogyan tudjátok elkerülni a beltenyésztést?
- A kanokat mindig idegen helyről vesszük, az anyákat, pedig mi neveljük ki, ezt ötévenként kell frissíteni, és számozással tudjuk megkülönböztetni, amelyet saját magunk teszünk, a hízok fülébe.
- A gazdaságban hány fajta sertés állomány található?
- A hízó állomány egy fajta de keresztezett, a kocák német Landrasz és Joksir, a kanok pedig svéd fajták. A sertéstelep évi 1000 darab hízó kibocsátását teszi lehetővé, persze a termelés sokkal több, mert a malacokat nem csak neveljük de, árusítjuk is.
- Betegséggel volt e már gondotok?
- Persze, minden ilyen nagy telepen elkerülhetetlen, hogy egy-egy betegség fel ne üsse a fejét, de a rendszeres fertőtlenítéssel és oltással nagyon sokat segítünk, hogy az állományban ne keletkezzen nagyobb kár.
- Melyik időszak volt a legnehezebb számotokra?
- A szakszerű tenyésztés ellenére 2006-2007-ben például gondok akadtak az értékesítéssel, dacára annak, hogy a saját magunk termeltük a takarmányt. Nem csüggedtünk. Mivel a tenyésztők és a feldolgozók közötti viszony nem a legjobb, a mái napig sem, ugyanis a vételár nem kölcsönösen előnyös.

Visszatekintve úgy látja, sikeres vállalkozásának az a titka, hogy volt bátorsága a fejlesztéshez, kockázatvállaláshoz, hogy folytonosan tanult, képezte magát. Közeledik az év vége mindig a számvetések időszaka. Ilyenkor a gazdák mérlegre teszik a befektetést és a jövedelmet s levonják a következtetést. Kevesen könyvelnek el kielégítő nyereséget, sikeres évet
A bajsai Szabó-Ozorák gazdaság azok közé tartozik, aki soha nem adja fel. Családjával közepes méretű sertésfarmot tart fenn, immár 15 éve. Az elmúlt időszak tapasztalatait osztotta meg velünk, szakmabelieknek talán még tanulságos is lesz.

Lackó Tünde

A 12 éves bajsai Truzsinszki Viktória a Topolyai asztalitenisz klub legnagyobb reménysége. A legutóbbi Újvidéki országos bajnokságon a fiatal kadet korosztály legjobb eredményét érte el. A dobogó legfelső fokára álhatott, mint országos bajnok. Komoly tervei vannak az elkövetkező évekre, és fiatal csapattársaival együtt ugyanolyan eredményekre szeretne törni, mint amilyeneket az őket megelőző korosztály is elért.
Ez az interjú egy rendkívül ambiciózus törékeny kislánnyal készült, aki mindössze még csak 12 éves, hatodik osztályos kitűnő tanuló, és szinte nem volt mérkőzése, hogy ne állt volna dobogóra. Szobája falát beborítja a sok diploma, és az érmek, serlegek sokasága.
- Mikor kezdtél pingpongozni?
- Hat éves koromban, habár szüleim nem voltak túlságosan elragadtatva szerettek volna lebeszélni, mivel majd nem fogom bírni energiával. De én addig küzdöttem ezért, amíg végül is bekerülhettem az első klubomhoz, ez a bajsai asztalitenisz klub volt. A kezdetektől fogva egyre többet jártam le az edzésekre, és sikerült egy jó edzőt találnunk, ami nagy segítség volt ahhoz, hogy még több edzésmunkát végezhessek el.
- Mi volt életed első nagy sikere?
- Az első érmemet 7 éves koromban nyertem, de már nem tudnám megmondani melyik versenyen, azt hiszem csak egymás közötti mérkőzések voltak ezek. Akkor nagyon boldog voltam és rendkívül büszke erre az eredményre. De egy év múlva sikerült megismételnem ezt a sikert és az óta párosban is a nyertünk már több versenyt.
- Mikor döntöttél úgy, hogy az asztaliteniszt nem csak hobbiból űzöd?
- Már a legelején megszerettem, és soha nem adtam fel egy pillanatra sem, habár néha nagyon nehéz, mert az iskola is sok időt és energiát igényel, főleg amióta átigazoltam a topolyai asztalitenisz klubhoz. Itt már nem csak az edzéseket kell megoldani, hanem magát az utazást is, ami sajnos külön kiadás.
- Számos versenyzőnek két edzője is van egy a csapatánál. Mi a helyzet veled?
- Annak idején Bajsán is így volt, Namesztovszki Béla a klubomban a személyi és csapatunk edzője volt. Ő az, aki engem felfedezett, és 6 éves korom óta foglalkozott velem. Az ő segítségével több verseny is megnyertem. A másik edzőm, Kucserka Attila volt, akivel hetente négyszer is találkoztam, és ő is nagyon sokat segített, hogy eredményeim minél jobbak legyenek.
De most jobb a helyzetem, mivel itt a topolyai klubban három edzőm van, Cini Gábor, ő egy briliáns edző, aki pontosan és jól tudja, hogy mikor és hogyan kell egy versenyzőt pihentetni, avagy játékra serkenteni. A másik két edzőnk Bencsik Elvira és Egri Tihamér.
- Melyik volt az első nagy versenyed?
- Csáki kupa, ahol harmadik lettem, akkor, ha jól emlékszem másodikos lehetem és az első komoly megmérettetésem is itt tettem. Sőt, mondhatom ez egyben egy nagy lehetőség is volt akkor számomra, hiszen első alkalommal játszottam ilyen nagy tornán, és rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, amelyből még később sokat tanultam.
- Az országos bajnokságon tapasztalt versenyzőket szorítottál magad mögé. Az edződtől megtudtuk, hogy szinte minden játékos ellen kiválóan játszottál. Mik a jövőbeni céljaid?
- Nagyon nehéz bármit is előre mondanom, hiszen egy torna győzelmet szerezni nagyon sok tényezőtől függ: közérzetedtől, napi formádtól, sőt az ellenfél pillanatnyi állapotától és sorolhatnám még. Igazából csak annyit tudok, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm, hiszen nekem is éppen úgy vannak rossz napjaim, mint bárki másnak, és én sem vagyok mindig verhetetlen, de lehetőségeinkhez képest annyi versenyen indulok el, amennyin csak lehetséges.
- Miben kell játékodnak még javulnia?
- Úgy gondolom, hogy ezt igazán az edzőm tudná megmondani, de van mit javítani az adogatások fogadásán és természetesen az adogatásaimon is. A jó adogatás és fogadás nélkül az asztaliteniszben senki sem válhat jó játékossá, ha ez megy, akkor szerintem, már a nagy része megvan a dolognak, de persze nem csak ezen múlik egy-egy győzelem.
- Manapság mennyire népszerű sport, ahogy nálunk nevezik a pingpong?
- Nem nagyon. Nincsenek sztárok, akikre fel lehetne nézni. Sztárok nélkül, pedig egy sportág, mint az asztalitenisz is, nem lehet népszerű. Sajnos vannak mérkőzések, ahol szinte csak néhány néző tekinti meg, s azok is többnyire a játékosok hozzátartozói.
- Milyen álmodat szeretnéd, ha megvalósulhatna?
- Valójában nekem már így is egy nagy álmom valósult meg, azzal, hogy országos bajnok lettem, és a korábbi sikereimet is ehhez mérem. És nagyon szeretnénk, ha találnánk támogatókat, akik legalább az utaztatásunkat meg tudná oldani, de sajnos egyelőre ez lehetetlennek látszik, mivel az asztalitenisz nem olyan közkedvelt sportág, mint a futball, de azon vagyunk, hogy ez az álom egyszer valósággá váljon.

Kívánjuk e fiataloknak, hogy amit terveztek és megálmodtak, az egyszer valóra váljon, és közös összefogással talán tehetnénk valamit ezért a sportért. Ne hagyjuk, elveszi a tehetségeket, csak azért, mert ők nem a futballt választották. Ha mással nem tudjuk őket támogatni, akkor tegyünk meg annyit értük, hogy szurkolunk nekik a lelátón egy-egy mérkőzésen.

Lackó Tünde

A helyi lovasklub szombaton 14 órakor a lóversenypályán nagy ügetőversenyt rendez. Belépődíj 100 dinár. (B. S.)

Az állami földek bérbeadására vonatkozó ajánlatokat tartalmazó borítékokat hétfőn délután bontották fel a topolyai és a felsőroglaticai kataszteri községekre vonatkozólag. A község területén lévő 12 700 hektár állami földterület bérbeadása iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az első napon a topolyai kataszteri község területéről mintegy 159 hektár bérbeadására került sor. A földterületek hektáronkénti bérleti díja 8000 és 22 500 dinár között alakult, és többnyire községbeliek váltak új bérlőkké. A folyamat tegnap folytatódott a bajsai, pacséri, bácskossuthfalvi és gunarasi határban lévő földterületekre, ma pedig a kisbelgrádi, njegoševói és zentagunarasi határban lévőkre.

A falu Bezdánnal való baráti kapcsolatát egy használaton kívüli dunai csónak jelképezi, amelyet a helyi művelődési egyesület a közelmúltban kapott a bezdáni Csapó család jóvoltából az Ügyes kezű asszonyok kézimunkakör révén. A napokban döntés született a csónak sorsáról. A faluház udvarában marad és majd kijavítva, átfestve élő virágokkal feldíszítve hirdeti majd a két település összefogását. (B. S.)

A hétvégén tartották meg a Szerbiai Német Népi Szövetség vajdasági képviselőinek találkozóját, amelyen kilenc küldöttség volt jelen. A találkozó alkalmat adott az ismerkedésre, barátkozásra és a további teendők meghatározására. Az összejövetel vidám hangulatú bállal zárult a tűzoltóotthon nagytermében. (B. S.)

A Kadarka Kertbarátkör berkeiben kezd meghonosodni az új technológia alkalmazásával nyert borkészítés. Ennek köszönhetően jelentősen javul a bajsai borok minősége. Mintegy tíz-egynéhány borász készíti ennek alapján az újbort, minek eredményeként az elkövetkező borversenyeken a helyi készítésű borok is rangosabb minősítést érhetnek el. A lelkes tagság a szakmai ismeretek bővítése céljából a villányi borgazdaságok meglátogatását tervezi október folyamán. (B. S.)

Az Etno Hagyományápoló Kézműveskör és a Fürge Ujjak Kézimunkakör a horgosi Barka Himzőkör meghívására szeptember 29-én és 30-án a 18. Horgosi Szüreti napok vendége volt, ahol munkáikat állították ki a kézművesek és a kézimunkázók. Munkáikért elismerő oklevelet kaptak. (B. S.)

Zene nélkül nincs teljes ember
Kodály Zoltán

Szeptember 22-én, szombaton 19 órai kezdettel a bajsai Testvériség Egység Általános Iskola tornatermében, ünnepélyes keretek közt megemlékeztek a kultúregyesület jubiláris ünnepnapjáról.
Jakab László köszöntötte a vendégeket és az összegyűlteket, valamint röviden ismertetőt mondott az egyesület munkájáról.
Az egyesület 1977-ben alakult, Borús Sándor és felesége Margitka, kezdeményezésével, de még fontos szerepet vállaltak, Nagyidei Rozika, Boros Antal, Turuc János és Petrovics József.
Az elmúlt három évtizedben 171 meghívásnak tettek eleget. Vajdaság mintegy negyven helyiségében léptek eddig fel. Két alkalommal fővárosunkban, Belgrádban, egy alakalommal Budapesten, és Kelebián is bemutatkoztak.
Jelenleg harminc főből áll a csalogány népdalkör, és közel 500 népdalt adtak már elő, részt vettek a községi, körzeti, valamint a Vajdaság szintű Durindó népzenei fesztiválokon is.
Az egyesület keretein belül működik a fürgeujjak kézimunkacsoport, akiknek munkái eljutnak a Vajdasági és más nemzetközi szintű kiállításokra is.
Jakab László köszönetet mondott a meghívást elfogadó csoportoknak, közönségnek és a támogatóknak, akik lehetővé tették a folyamatos felkészüléseket és fellépéseket, valamint emléket állítva Kodály Zoltán zeneszerzőnek azzal, hogy idézetét adták műsoruk címének „Zene nélkül nincs teljes ember”.

Lackó Tünde

Az Etno Hagyományápoló Kézműveskörnek a Topolyai Napok alkalmából kifejtett kiváló és önzetlen munkájáért, amelyet községünk érdekében tett, Topolya polgármestere, Bábi Attila Köszönőlevelet adományozott. Az elismerés további munkára serkenti a lelkes tagságot. (B. M.)

A hétvégén ünnepelte munkásságának 30. évfordulóját a Testvériség ME, melynek keretében működik a Fürge Ujjak Kézimunkakör és a Csalogány Népdalkör. A kézimunkázók vendégei a bácsalmási, bezdáni és zentagunarasi öltögetők voltak, míg a dalosok meghívottai a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ Szalagfűző énekcsoportja, a topolyai Vuk Stefanović Karadžić Művelődési Központ két énekese és zenekara, a zentagunarasi Gracza János ME Gyöngyvirág asszonykórusa, és a Petro Kuzmjak ME tamburásai. Fellépett még a helyi asszonykórus, a citerazenekar, két balladaénekes és egy mesemondó. A vendégek érkezése után előadás hangzott el Konyhánk és éléskamránk textíliái címmel, majd gyakorlati bemutató következett. Ezután falusétára került sor, a vendégek megtekintették Zákó István, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc alezredesének nemrég felújított síremlékét, és látogatást tettek a Sár utcai tájszobákban. Az esti előadáson mindenki kitűnően szerepelt a maga műfajában, mégis talán az ifjakat kellene kiemelnünk, akik zenéjükkel, táncukkal, meséjükkel, balladaéneklésükkel elkápráztatták a közönséget. Az előadást vacsora, majd társalgás és tánc követte. (B. М.)

A helyi polgárok utazást kedvelők csoportja október 6-án kirándulást szervez Kiskunhalasra, Kiskőrösre és Kalocsára. Bővebb felvilágosítást az érdeklődők személyesen vagy telefonon /721-202/ Borús Margittól kaphatnak. A viteldíj 600 dinár. (B. M.)